Egy energiaforrást akkor nevezünk megújulónak, ha a hasznosítás során nem csökken a forrás, a későbbiekben ugyanolyan módon termelhető belőle energia. Például a Nap ugyanúgy fog sütni a későbbiekben, függetlenül attól, hogy most hasznosítjuk-e a napenergiát vagy sem. Ellenben az autók által elégetett benzin nem termelődik újra, előbb-utóbb elfogynak a világ olajkészletei.

Megújuló energiaforrás a napenergia, szélenergia, biomassza (növényi és állati eredetű szerves anyagok), geotermikus energia, vízenergia. A geotermikus energia kivételével a felsoroltak közvetlen vagy közvetett módon a nap energiájából származnak. A geotermikus energia a Föld mélyében zajló radioaktív folyamatokból származik. Nem megújuló energiaforrások pl. a fosszilis energiaforrások (olaj, földgáz, szén), atomenergia.
 
Világszerte apadnak az energia hagyományos forrásai, ezért drámaian drágulnak az energiahordozók. Így hazánkban is elkerülhetetlen egy hosszabb távú energiastratégia kialakítása, beleértve az energia veszteségeinek csökkentését, a környezetkímélő, takarékos technológiák alkalmazását, a takarékosság ösztönzését, a megújuló források kihasználását, s az egyes energiafajták előnyeiről-hátrányairól szóló évtizedes viták tisztását. Mindez magába kell, hogy foglalja a jólét és a gazdaságosság összefüggéseinek felülvizsgálatát ugyanúgy mint a fejlesztéseinkről, a beruházásainkról történő felelős döntések meghozatalát, méghozzá addig ,amíg a szükséges kapacitások még elfogadható áron érhetőek el a számunkra.




















Nagy jelentősége van tehát a különféle környezetvédelmi határértékek megtartásának , a környezet- és klímabiztonság megteremtésének. Hiszen az ökoszisztéma és a társadalmi-gazdasági rendszerek folyamatainak kölcsönhatásaiban, a különböző válságjelenségeket előidéző szociokulturális folyamatok alapösszefüggéseiben mindezek jelentős szerepet játszanak.